SZERELEMRE SZÜLETTÜNK, VAGY VALENTIN KICSIT BEDURVULT?
Februárba fordult a naptár. Lassan szeretnünk kell.
Szeretnünk kell, mert megmondták. Megmondták, csináltak rá napot is. A hónap idusán. Mert az már nem úgy van, hogy vagyok én, meg van a szívem, meg vagy te. Meg a szíved. Így együtt. Hogy vagyunk így mi négyen. Itt olyan nincs, azt itt kérem, nem lehet. Mi nem szerethetjük egymást akkor, amikor, csak úgy, az utcán, csókot lopva budai lámpafény alatt. Mi nem írhatunk felhő krétájával titkos üzenetet, szívvel körbe zárva, mi nem várhatjuk izgatottan reggelre, hogy porhó fedje el. Mi nem kanyarodhatunk egymás ölébe ébredező finom kifliként a hajnal hasadó, álmos perceiben. Mi nem. Mert nincs itt az idő. Nem kaptunk rá engedélyt. Mert itt csak egy nap van a szerelemre, egyetlen az évben. Mert megmondták nekünk.
SZERETNI MÁRPEDIG MUSZÁJ!
Unalmas is volt az élet. A szerelmek, mint megannyi vad kalandregény, csak peregtek és forogtak, mi meg csak vártuk égő cigarettával kezünkben a folytatást. Csak fújtuk a füstöt, ahogy a teleírt lapok szele libbentette tova, majd hozta magával a változást. Nem volt ott Valentin. Bálint is csak a szomszédban. Arról se gondolta senki, hogy a népek pont miatta állnak majd mozijegyért, meg méregdrága ajándékért heteken át hosszú tömött sorokban. Nem voltak ott „muszáj napok”, szerettünk, mikor csak tudtunk; nem készültünk hátaslóval, Maldívval meg cifra bugyogóval, csak ettünk, meg szerettünk, mikor éppen úgy hozta a kedvünk.
A SZERELEM 7-KÖZNAPJA
Vajon ki mondja meg nekünk, mikor szerethetünk? Dátumhoz van kötve? Vagy csak ekkor divatos? Ezen az egy napon? Amolyan „fancy” lett a szerelem? De vajon miért? Mert lehet költeni, meg szerelmes latex lufit venni, meg muszájból vacsorázni, és vörösen és izzón kirakatba tenni? Hogy nekünk ez bizony van? Birtokoljuk? A mienk? Hogy van a szívünkben szerelem? És vajon mikor? Azon az egyetlen februári napon?
Az idegen kultúrából átvett muszáj-hagyomány közeledtével lehet, talán érdemes egy picit megállni, és átgondolni, mit is jelent számunkra a szeretet. Az igazi szeretet, nekünk. Ami a szívünkben van ott benn, ami csak úgy dobban egyet olykor, egy emlékre, egy kedves szóra, egy pillantásra. Nem ajándékért, nem az elvárásokért, nem rózsaszín malackás gumicukorért, vagy gyémánt nyakláncért meg két tank benzinért. A szeretet vajon tényleg ettől az egy naptól függ? Ha igen, akkor hová tűnt a többi? Az a kedves, az a várakozó, az a huncut háromszázhatvannégy, amikor kifejezzük a másik iránti szeretetünket? Nem pénzzel, nem ajándékkal, nem külföldről átvett, hagyományoktól mentes, előrendelt vurslizó Valentin-napokkal. Vajon a szerelem nem érdemli meg a hétköznapokat? Ő ott nincsen el jól? Vagy csak annyira önző, hogy kellett neki egy saját nap? Akarta ő ezt egyáltalán? És vajon mi! Tényleg ezt akarjuk?!
AZ EQ SEXY! HADD LEGYEN MINDEN NAP VALENTIN!
A szeretet megértéséhez, megéléséhez, kimutatásához, és igen, a megfelelő ünnepléséhez is érzelmi intelligenciára van szükségünk. Az EQ, vagyis az érzelmi intelligencia nem egyfajta úri hóbort, amit az unatkozó háziasszonyok találtak ki maguknak a lassan múló félórákra, és bár a tudományág maga még gyerekcipőben jár, mégis nagyon fontos szerepet tölt be életünk minden területén. Ott van a viselkedésünkben, ahogy a gyereket intjük csendre, ott toporog a félmondatban, amit a párunknak sziszegünk olykor mérgünkben, okulárés megfigyelőként utazik gondolataink hömpölygő folyamán, olykor fejét forgatva kérdőn: Vajon jól kezeljük hétköznapi helyzeteinket? Megértünk másokat? Elsősorban önmagunkat?
Mert ahhoz, hogy szeretetünket ne csak napsütésben csepegtessük nektárként, vagy egyetlen napra koncentráljuk gaz csábító Valentinként, nem csak egymást, de önmagunkat is meg kell ismernünk. Hiszen mint ahogy a félelmeinket, a vívódásainkat, a kétségeinket, úgy a bennünk lévő szeretetet is érzelmi intelligenciánk vezérli, az EQ-nk segítségével tudjuk megfelelően megélni, kimutatni és irányítani. Nem csak Szent Valentin napján.
Szerző: Eat, Move & Smile
Photo by Jacalyn Beales on Unsplash
