eat_move_smile készítette ezt a képet.
„Ejjjj Fiam, igyekezz már azzal a csizmával, hát elkésünk az óvodából! Tudod, hogy rohannom kell, várnak a betegek, a buszt sem késhetem le! Húzd azt a csizmát rendesen, kapkodd magad, ne szórakozz már abban a kesztyűben, hát hiába beszélek?” – unszolt minket szelíden Édesanyánk, szinte nap, mint nap. Amiből mi persze csak annyit értettünk, hogy valamiért már megint sietnünk kell, pedig az a kilógó cérnaszál az egyujjas pufikesztyűből már tegnap is nagyon érdekes volt, és megfogadtuk az óvoda öltözőjének padján ücsörögve, hogy ennek a dolognak mindenképpen utánajárunk. Aztán most mégis itt vagyunk, hogy hiába a világ legérdekesebb dolga lóg itt előttünk, ez a cérnaszál, amitől csupán centikre vagyunk, de Anya rohan, mert azt mondja mindig, hogy akkor lesz csizmánk meg pufikesztyűnk, meg kilógó cérnaszálunk, ha ő minden reggel elmegy abba a kórházba, mert ott van valami fura nevű karrier, amit mi nem is érthetünk, és egyébként is, kapjuk magunkat és induljunk. Ezt mondja Anya... „De Anya! Amikor az a sok bácsi meg néni majd meggyógyul és hazamegy, akkor majd velünk is leszel?” És Anya megáll. Könnytől csillogó szemmel ránk néz, leül mellénk a lócára, és nem rohan már… .... to be continued ✍️ Részlet a Kósa Erika Akadémia felkérésére írt
eat_move_smile készítette ezt a képet.
Gondoltam, a Kávém után felszólalok.
eat_move_smile készítette ezt a képet.