Úgy vagyunk a karácsonyi ételekkel, mint a hazai tv csatornák a Reszkessetek betörőkkel: egyszerűen nincs karácsony Kevin nélkül! Hiába drukkolunk minden évben, hogy a csóró szöszke kissrácot idén ne hagyják már otthon, ugyanezzel a reménnyel szemünkben tekintünk a havazást ígérő égboltra: bírjuk a tradíciót, de legyen már valami újdonság is az ünnepi asztalon! Ettől függetlenül a hagyományos ételeket szeretjük csak kicsit unjuk, és fogalmunk sincs, hogy őseinknek hogyan sikerült túlélni az alábbi menüsort.

1. HALÁSZLÉ

A halvadászattal kezdődik minden. Egy hal nem hal, minimum hármat vásárolunk, hogy ízes és sűrű legyen. Megfőzzük, passzírozzuk mint az őrült, hogy lehetőleg egyik szívbéli rokonunkkal se kelljen éjszaka a sürgősségin várakozni a torkán akadt szálka miatt. Friss kenyérrel toljuk, így első fogásnak tökéletes, pont jól is lakunk tőle. Kellően zsíros – már csak a benne lévő halak miatt is, és esély sincs rá, hogy a neves alkalomra magunkra erőszakolt fehér inget végig ne fröcsögtessük az élénk pirosas-narancssárgás lével, mellyel egyidőben persze megérkezik az első ünnepi lebaszás szitokszó is.

2. RÁNTOTT HAL

Még ha valamilyen sovány vagy tengeri halból készülne panír nélkül, talán örülnénk is. De miután itt A Rántott Halról beszélünk és a hazai ünnepi szokásokról, általában pontyból sütik. Nem elég, hogy maga a hal húsa is zsíros, a biztonság kedvéért alapos panírozást követően bő olajban megúsztatják. Köretként jöhet az anti-szívbarát majonézes krumplisaláta, vagy az elmaradhatatlan friss fehér kenyér.

3. TÖLTÖTT KÁPOSZTA

Úgy szeretnénk, ha egyszer  karácsonyra valaki kapna egy koleszterin-mérőt, és azt teszt-jelleggel mindjárt be is üzemelnék a vacsoránál, de valamiért ez eddig még sosem esett meg. Ha az első két fogást sikerült túlélnünk,  a lavor méretű tálban behajózik a hetvennyolc töltelék aprókáposztán szunnyadva. Nem az a kicsi szabolcsi, hanem az a bazi nagy teniszlabda méretű. Tele hússal és rizzsel, illetve ünnep lévén gazdagon csülök-, és kolbász darabkákkal, de csak az íze miatt. A gyakorlott rokonok itt már veszik elő a Bilagitot, kicsit rápihennek, isznak pár kortyot nem vízből de pálinkából, majd mélyet szusszanva folytatják. Nem bízzák a véletlenre, húsz százalékos tejföllel koronázzák meg a szolid halmot, és ha már úgyis elhoztuk a pénteki teljes sütést a kenyérgyárból, néhány karéj jöjjön ehhez is, valami csak szívja fel a zsírt!

4. SÜLT PULYKA MAJONÉZES KRUMPLISALÁTÁVAL

A diétás karácsonyi fogás. Ebből is marad a legtöbb, bár ez egy választható megoldás a sok közül, nem önállóan kerül az asztalra. A tepsiben sült pulykával nagyon nincs bajunk, saját zsírjával locsolgatva készül el, a fűszerezése tényleg nagyon finom, de zéró a különbség egy szimpla szombati ebédhez képest. Itt is – ott is dugdossák az egyéves gyerek szájába a bőrtelenített melle húsát; hiába nincs foga a pulyának, csak érezze meg időben a tradíciót! Kenyér ehhez is feltétlenül legyen, mert anélkül nem magyar a magyar, a hagymás-majonézes krumplisaláta meg már úgyis kész a hal miatt, hát lökjünk egy keveset ide is belőle.

5. SÓSAK ÉS ÉDESEK

Igazából úgy van ez, hogy a karácsonyi ételsor nulladik pontja a sajtos pogácsa és a sós rúd. Nem kérdés, hogy az illata belengi az egész megyét, lehetetlen nem rárontani, ahogy az ember átlépi a küszöböt. Meg is kell enni mindazt a mennyiséget akkor és ott amennyit csak lehet, különben ha kihűl vagy megszikkad, akkor az már gagyi, bár eddig még sosem dobtunk ki belőle egy morzsát sem.

A végső harc szumó-bajnoka a süteményes tál. Ott azon aztán van minden, aminek már az ünnepek előtt egy héttel neki lehetett állni, és nem baj, ha hűtőben pihen, vagy konyharuhával letakarva várakozik néhány napot a vágódeszkán. A Nagy Napon szépen felkarikázva érkeznek a hatalmas tányéron, ember legyen a talpán, aki ebből még le tud gurítani néhányat. A családtagokat onnan ismerjük fel, hogy a kanapén egymásnak dőlve kigombolt gatyában, össze-vissza álló meglazított övekkel halkan nyögdécselve mélyeket fújtatnak, de még utolsó erejükkel fél kezüket a sütis tál felé lendítik, és amit érnek, azt magukba tömik. Nagyon már nem sietnek, hiszen amit lehetett, azt már mind megették; a háromféle bejgli, kókusz tekercs, zserbó, hókifli, néger kocka, és az aprósütemény pedig úgyis a buli végéig  borzolja az asztalon az idegrendszert. A szerencséseknek, vagy aki idő előtt kidőlt az Év Zabálása Versenyből, a háziasszony búcsúzóul még alufóliába csomagol ebből egy keveset, hátha nem lesz mit enni a két ünnep között.

„Hagyomány és tradíció, Fiam”. Nálunk ez a válasz minderre.

 Forrás: Fotó / Google & Pinterest

Szerző: Eat, Move & Smile